2009. október 24., szombat

Hétvége mamáéknál

Hétvégén ismét anyukáméknál voltunk és készítettem a lurkókról pár fotót.














































2009. október 15., csütörtök

Miért ne vásároljunk kutyát szaporítótól - avagy milyen a jó tenyésztő?

Bemásoltam ide ezt a cikket, talán ha valaki olyan olvassa el, aki kiskutyát szeretne vásárolni, tanuljon, okuljon belőle!

Ahol folyamatosan kaphatók kutyakölykök olcsón, ott valószínűleg szaporítóval állunk szemben, aki elsősorban megélhetési célból, felelőtlenül "gyártja" a kutyákat. A felelősségteljes tenyésztő nem ilyen.
Bizonyára mindenki látott már olyan helyet, ahol mindenféle korú, rendű-rangú "fajtiszta" kutyakölyök hancúrozik néhány felnőtt állat között... vagy ahol egy-két pár kutya mellett évente akár kétszer is kiskutyák tűnnek fel. Nos, itt általában folyamatosan kaphatók kutyakölykök olcsón, akár törzskönyv nélkül. Nagy valószínűséggel szaporítóval állunk szemben, aki elsősorban megélhetési célból, felelőtlenül "tenyészti" a kutyákat.

Ilyen helyről még törzskönyves kutyát se vegyünk: előfordulhat, hogy a papírt eredetileg nem a mi kutyánknak vagy annak szüleinek állították ki... Sajnos hiába tűnik látszólag úgy, hogy alacsonyabb áron minőségi kutyát kapunk.

Ilyen helyen nem törődnek az igazi, felelős tenyésztéssel: nem folyik a megfelelő egyedek szakszerű kiválasztása, sem a tenyésztésre alkalmatlanok kiszűrése. Így nagy esély van arra, hogy beltenyésztett, beteg kutyát veszünk, és a gyógykezelése a későbbiekben jóval többe kerül, mint amit "megspórolunk" a vásárláskor.

Tudnunk kell, hogy épp ezért az ilyen kutyák közül sokan az utcán, menhelyeken kötnek ki! Tehát ne vegyünk ilyen helyről kutyakölyköt, még ha csábítónak is tűnik!

Ha fajtatiszta kutyát szeretnénk, alaposan tájékozódjunk, hogy valódi tenyésztőtől, megfelelő minőségű, betegségektől mentes kutyánk lehessen!

A tenyésztő gondosan készül minden egyes alomra: a megfelelő szülőpár megtalálása és a kiskutyák szocializációja éppúgy a tevékenységei közé tartozik, mint a kiskutyák megfelelő táplálékkal, oltásokkal való ellátása. Ezek az emberek bármilyen magasnak tűnő áron is adják a kölyköket, bizony hobbiból végzik tevékenységüket - nem árt tudni, hogy Magyarországon ezt a tevékenységet bizony csak veszteségesen lehet folytatni: gondoljunk csak a kölykök felnevelésén kívül a tenyészteni kívánatos kutyák beszerzésére, a fedeztetési díjra, a szükséges minősítések megszerzésére (pl. kiállításokra járás) fordított összegekre. (Különben is érdemes végiggondolni, hogy maga a kutyatartás milyen költségekkel jár, és ha sajnos ez meghaladja anyagi lehetőségeinket, inkább más, alacsonyabb költségekkel járó társállatot válasszunk...)

Ők szaporítónál születtek, legtöbbjük menhelyen végzi :(

A tenyésztők a MEOE tagjai. A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete felelősséget vállal a törzskönyvek kiadásáért. Feltétlenül ragaszkodjunk a törzskönyvhöz, ez nem csak akkor szükséges, ha kiállításra szeretnénk járni kedvencünkkel. A törzskönyv egyfajta garancia is, hogy megfelelő minőségű kölyköt kaptunk, illetve ha később veleszületett betegséget állapítanak meg, még kártérítésre is jogosultak vagyunk. Egyébként is, az igazi tenyésztő igyekszik minden kiskutyájának egész életét nyomon követni, kapcsolatban marad a gazdikkal, tanácsokkal látja el őket.



Milyen a jó tenyésztő?

A kutyák érdekeit tartja szem előtt, nem pénzszerzés miatt tartja a kutyákat.

Felméri, hová kerül a kiskutya - nem megfelelő körülmények közé nem ad kutyát, inkább megmondja a gazdijelöltnek, hogy számára inkább egy másik fajta lenne megfelelőbb, vagy hogy esetleg az adott körülmények közé ő egyáltalán nem javasol kutyát. Tanácsokat ad a fajtával kapcsolatban, elmondja pozitív és negatív tapasztalatait is!

A kiskutya sorsát a hazavitel után is figyelemmel kíséri, a kutya egész élete során kapcsolatban marad a gazdikkal, segíti őket, ha bármilyen kérdés, probléma merülne fel.

Nem ad ki kiskutyát 8 hetes kora előtt, hiszen egy kutya számára a legmeghatározóbb szocializációs időszak élete első pár hónapja, így nagyon fontos, hogy az első 8 hétben az anyja és a testvérei között maradjon, hogy később ne jelentkezzen ennek hiányából adódó probléma.

Lehetőséget ad az anya- és apakutya megtekintésére, megmutatja az egészségügyi szűréseket igazoló okmányokat (pl. könyök- és csípőízületi diszplázia, epilepszia).

Meg lehet tekinteni a kiskutyákat már egészen pici koruktól kezdve, meg lehet nézni, hol nevelkedtek (legyen igényes, barátságos), nem egy csomagtartóból adja el őket. Az első időszak meghatározó a kiskutyák számára, hiszen a későbbi életüket végigkísérik a kölyökkorban szerzett tapasztalataik, így az is, milyen környezetben töltötték az első két hónapot.

Kiskutyát csak törzskönyvvel, chipezve, féreghajtva, kétszer oltva ad ki. A felelős állattartás ezeknél a minimális követelményeknél kezdődik!

Szerződést ír az adás-vételről.

Nem ad el kutyát 10.000 Ft-ért, hiszen ennyi pénzből nemhogy az oltások ára nem jön ki, de a féreghajtás, a chipezés, a törzskönyv, az állatorvosi költség, a minőségi kölyöktáp ennek többszörösébe kerül.
M
aximum 2-3 fajtát tenyészt és nincsen otthon sok kutyája - így biztosítja a minőségi egyedeket.

Idős kutyái is vannak, akik már nem hoznak le almokat, de továbbra is megmaradtak, mint társak, és nem csak addig tartott rájuk igényt, amíg "pénzt hoztak a házhoz".

Előjegyzést vesz fel a kölykökre, így nem hoz le felesleges almokat, szaporítva ezzel a menhelyeken sínylődő kutyák számát.

Csak azt tudjuk tanácsolni, kerülje a szaporítókat, ha egyszerre nem akar/tud kifizetni egy minőségi kutyakölyköt, akkor figyelje a menhelyeket, ahol rábukkanhat leendő társára. Ne azokat támogassa, akik kedvenc fajtája elkorcsosításából élnek.

Forrás: http://cerberoskutyaiskola.hu/

2009. október 3., szombat

Wetteraui-s találkozó

A környéken lakó Wetteraui-s skótokat, szám szerint 3-at sikerült egy találkozóra, sétára meginvitálnom. Elmentünk a Margitszigetre, és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat (azt hiszem nyilatkozhatok a többiek nevében is).
Név szerint mindenki: Detti - Partvis; Orsi - Zénó; jómagam (Andrea) - Luca és egy kedves ismerősöm (akivel eddig még személyesen nem találkoztam, de annyit beszéltünk már, mintha már régebbről ismernénk egymást), volt és leendő skót terrier tulajdonos, Réka.
Luca nem hazudtolta meg magát, nem igazán foglalkozott a többi feketeséggel, ő inkább vadászgatott, Partvis volt az, aki hezitált, hogy most vele menjen vagy játsszon Zénóval, aki igazából nem játszani, hanem inkább csajozni akart. Szóval így telt az a bő 4 óra :)


És a fotók:



Partvis, Luca és Zénó




A lányok, Partvis és Luca


Partvis


Zénó


Ez (Luca) elment vadászni ...


Zénó megjelöli Lucát (még szerencse, hogy már régen kifogyott belőle)



Valami nagyon érdekes van ott (Zénó)










2009. október 1., csütörtök

Kutya az űrben - Lajka kutya igaz története

A http://www.haziallat.hu-n/ olvasgatva találtam ezt a cikket. Szegény Lajka, micsoda kínok közt halhatott meg. Nyugodj békében Lajka!

Manapság már nem lepődünk meg egy-egy fellőtt űrrakéta hallatán. 50 évvel ezelőtt azonban világhírnek számított, amikor az orosz Lajka kutyát a Szputnyik-2 nevű szovjet mesterséges holddal kijuttatták a kozmoszba.

Lajka (oroszul: Лайка; jelentése: Ugatós) kistermetű, tehát a mesterséges hold szűk „kabinjában" való utazásra éppen alkalmas jószág volt. Mivel a járműben élőlény utazott - mi több, feltehetően az első nem emberi lény, amelyik felrepült a Föld körüli kozmikus pályára (a bizonytalanság oka, hogy a volt Szovjetunió az ötvenes évek végén sok jel szerint végzett soha be nem vallott, mert sikertelen emberkísérleteket is...), így ezt a műholdat elnevezték az „első űrbiológiai mesterséges holdnak". 1957 november 3-án tehát ezen a mesterséges holdon Lajka kutya is felszállt a magasba.

Így indult a világűrbe

A több tonnás jármű hasznos tömege csak 500 kilogramm volt, és a kistermetű „űrkutya" hermetikusan lezárt kabinban tartózkodott. Ha igaz, amit a hivatalos szovjet szervek később állítottak, akkor Lajka révén a tudósok a súlytalanságba került biológiai lény, itt konkrétan egy állati test reakcióit tanulmányozták. A hivatalos változat szerint, ami annak idején a világsajtóban is helyet kapott, Moszkva azt állította: mivel a kémiai áramforrások (elemek) csak hét napra elegendő áramot adtak, Lajkát a hetedik napon az élelmet adó szerkezet utolsó adagjában beadott méreggel elpusztították, hogy ne szenvedjen.

Ám mint annyi minden e szigorú titoktartással övezett területen, sajnos ez sem volt igaz. A szovjet vezetés a kutyát kizárólag azért lőtte fel, hogy elmondhassák: ők már élőlényt is küldtek a világűrbe. Ismervén a nyugati emberek állatszeretetét és az állatvédő ligák sokfelé jelentős társadalmi erejét, beadták a világnak ezt a méreg-mesét. Azt a verziót, hogy Lajka utolsó ételadagjába gyorsan és fájdalommentesen ható szert kevertek, csak hónapokkal az eset után közölték Moszkvában, amikor látták, milyen nagy felháborodást keltett a világban a kis állat pusztulása. 1957 végén sokan meg is hatódtak - lám, milyen szépen megkönnyítették Lajka pusztulását a nagylelkű szovjet tudósok!

Egy sintértelepről választották ki

Hogy mi is történt valójában a rokonszenves kutyával, arra csak negyven évvel később, 1997-ben derült fény, amikor az ITAR-TASZSZ hírügynökség kinyomozta az igazságot. Ez sokkal prózaibb, mint a fentebb vázolt kettős legenda - és nagyon hasonlít sok későbbi szovjet próbálkozáshoz, amikor is vagy elhallgattak fontos részleteket, vagy meg sem történt eseményeket állítottak be valósnak, vagy pedig utólag helyesbítették visszamenőleg azt, amit kezdetben elmondtak, nyilatkoztak róla. Így volt ez később számtalanszor, a Gagarin-esetben és máskor is.

Ma már tudható, hogy ami akkor reklámkampánynak látszott és csakugyan sok embert meghatott, cinikus hazugságsorozat volt csupán. A kutyával semmilyen kísérletet nem végeztek. A Szputnyik-2-nek nem is volt leszállóegysége, vagyis amikor a kutyát betették a szűk tartályba, eleve halálra ítélték. Lajka már az űrutazás első perceiben elpusztult. Élve nem is jutott fel a légkör külső szélére, a tulajdonképpeni világűrbe, mert rossz tervezés vagy kivitelezés miatt a Szputnyik-2 hővédő pajzsa a levegővel súrlódva túl korán leégett, emiatt a kis űrhajóban keletkező több száz fokos hőség megölt minden életet és tönkretette a műszereket is. Az egész kísérlet balul ütött ki, a Szputnyik repülésének nem lett semmilyen értékelhető tudományos eredménye. Ilyen körülmények között nem is lehetett.

Megdöbbentő volt annyi évtizeddel később megtudni, hogy a jármű nem 162 napnyi űrbeli keringés után, a Földhöz mind közelebb kerülve égett el, amikor szegény Lajka elvileg már hónapok óta nem élt - dehogy! Egy szó sem igaz abból, ami a sokfelé kiadott, így Magyarországon is megjelent „Ûrkutatási Lexikonban" található. Az akkor közölt moszkvai adatokkal ellentétben a hajó pár perccel a fellövés után elégett a légkörben! Így Lajkát nem mérgezhették meg a távolból az „emberséges" űrkutatók: a szerencsétlen állat egyszerűen elégett a járművel együtt.