Hurrá hó!

A vadászösztön

Azt hiszem említettem már, hogy Luca nagyon szereti, sőt leginkább a "vadászatot" szereti a sétákban. Ami ösztönként mélyen ebben a fajtában (és persze még sok más terrierben) benne van, hogy mely kotorék kisállatot kell elkapni, azokat ő mindet szeretné is elkapni. Ezért nincsen itthon tengeri malacunk vagy nyulunk, de még teknősbékát sem merek bevállalni, mert barátainknál bemutatta, hogy mennyire nem érdekli, hogy a teki nem is ellenség, azt is meg lehet valahogy ölni (persze nem engedtem, de minden mozdulata elárulta, hogy ő bizony komolyan gondolta, most már őrizet nélkül nem hagyjuk a teknősökkel). Állatkereskedésbe csak szigorúan pórázzal, sőt rövidre fogott pórázzal vihetem be, mert képes a ketrecnek, a terráriumnak is nekirontani, hogy elkaphassa az éppen abban lakó tengeri malacot, hörcsögöt, egeret, degut, nyulat.

Ettől függetlenül, sőt ezzel együtt imádom őt!

Tegnapi sétánk alkalmával ő éppen egy - még az őszi nagytakarítás után otthagyott - kupac ág között ugrált, amikoris észrevettem, hogy valamit elkapott, már rázta a zsákmányát. Rászóltam és ő engedelmesen el is engedte, de már késő volt, az egér meghalt. Luca a sikeres egérfogás után mintha a föld felett lebegett volna, örömtáncot járva ugrált, hogy ő milyen ügyes és különbes is, adjam már vissza az ő egerét. Annyira betüzelte magát, hogy még Joey is átvette a dilijét és már neki is kellett, az ölebnek :)

Tudom, hogy nem szép dolog, de nagyon-nagyon megdícsértem őt, hogy milyen ügyes és hogy hajrá, máskor is. Ráadásul már nem először fog egeret, anyukáméknál már fogott egyet, annak is az egér halála lett a vége és nem sokáig kergette.

És azt is tudom, hogy nem szép dolog, de - mivel nem volt nálam a fényképezőgép - beraktam egy kakiszacskóba és felhoztam a lakásba, hogy fotót csináljak róla. Tamás fiam ki is akadt, hogy lehetek ilyen!

Szóval a fotók