Luca még csak-csak elindul, őt viszi az orra, nyomozni, felderíteni a terepet még esős időben is lehet, ráadásul az ő szőrtípusa más, órákat lehet kint az esőn és nem ázik át neki, de Joey más, rá esőkabátot kell adni, mert nagyon hamar elázik a szép kis fehér (ami csak illúzió, hogy fehér) bundája, de még így sem hajlandó a vizes úton menni. Ölben viszem egy darabig - persze Luca addig bóklászik, végzi a dolgát, stb. - és ha egy fához, bokorhoz érek, leteszem, hogy legalább pisiljen. Nagy nehezen csinál is valamit, és aztán megint fel az ölembe, továbbmegyek, majd megint minden folytatódik ugyan úgy. :(
Rémes, elállhatna már ez az eső! Kérem !!!
Pár fotó :)
Amíg én Joeyt fényképeztem, Luca beszökött a szobába, felugrott az ágyra és jól beledörgölőzött a paplanba, pedig tudja, hogy mosakodás nélkül nem mehet be! Persze a dorgálást megkapta érte.
Lucán ez nem esőkabát, hanem láthatási mellény, hiszen a sötétben enélkül nem látom (lehet, hogy öregszem :(
Még ezt sem akarta eleinte viselni, de most már nem zavarja, ha esténként ráadom)!
3 megjegyzés:
Haláli ez a két kutya! Az esőt egyébként én sem szeretem. A tilosban dörgölőzést az én fiaim is szeretik. Én nem!!:)))
Megkaptad az e.mailem?
Irtó jól néznek ki ebben a szerelésben
Imádom amikor a kutyáim bepiszkolják magukat, mert az azt jelentette, hogy nagyon élveztek valami hatalmas játékot, igaz utána elég kifürdetni őket, mert hát azért az ágyamba mégse hozzák be a sarat, de mondjuk ez a része a dolognak csak engem izgat, őket nem is tudom miért nem :o)))
Megjegyzés küldése