2009. március 28., szombat

Séta az Omszki- tónál

Ma kis felüdülésként elvittük a "gyerekeket" sétálni kedvenc helyükre, a budakalászi Omszki-tóhoz. Imádják, viszont ha hazaérünk mindig "nagymosás" következik. Szerencsére ettől függetlenül nagyon szeretnek itt nyomozni, vágtázni, rohangálni, ismerkedni és minden elfoglaltságot csinálni.


Most már talán eljött a tavasz is :)




Viki és Joey



Luca













Joey







Viki









video



video


video

video

video

video

video

video


video

video


video

Luca, a madárbarát

Átszaladtunk Zsuzsihoz és hát ... Luca megint megmozgatta a papagájukat :(


video

2009. március 14., szombat

Séta a Népligetben a haverokkal

A Kiállítás után sétáltunk egyet a Népligetben. Az én kutyáim már ismerik a terepet, Luca már a mókusokat kereste. Talált is egyet, aki - szerintem - mosolyogva ugrált ágról-ágra, fáról-fára. A kisasszony kiengedte a hisztis, követelőző hangját. De ettől függetlenül nagyon jól érezte/éreztük magunkat.
Készítettem mindekiről fotókat :)



Viki


Boni

Joey

Luca
A mókus

MKSZ CAC Népliget

2009.03.14. MKSZ CAC Népliget
Bíró/Judge: Szűcs Imréné
Eredmény: Legszebb Felnőtt Hobby Máltai Selyem







JOEY EZZEL TELJESÍTETTE AZ

MKSZ FELNŐTT HOBBY BAJNOK-i címet. :)


Az idei első kiállításon vagyunk túl, Joeyt neveztem Felnőtt Hobby osztályba, de velünk volt Luca és a barátaink is (Zsuzsi Vikivel; Éva néni Bonival és Orsi Zénóval ). Izgultam, hogy milyen idő lesz, hiszen tegnap hol esett, hol sütött a nap és nagyon fújt a szél.

Joey, mint mindig nagyon ügyes és szép volt :) nagyon tetszett a bírónőnek :)


Éva néni Bonit nevezte szintén Hobby osztályba. Megkapta a Legszebb Felnőtt Hobby Törpe Ezüstuszkár címet, bírálta: Szűcs Imréné. Gratulálunk nekik :)





Orsi Zénóval (Wetteraui Expert) volt kinn, életük első kiállításán vannak túl. Zénó Növendék osztályban megkapta a K1, CAC címet, gratulálunk nekik, bírálta: Nemanja Jovanovic (SRB). Hajrá, csak így tovább, a sok gyakorlás még ennél is szebb eredményeket hoz, Zéni nagyon szép skót pasi :)





Viki szoktatáson - tesztelésen - volt, és úgy gondolom/gondoljuk, hogy májusban benevezzük őt Fajta nélküli osztályba :) Hajrá Viki és Zsuzsi :)

2009. március 11., szerda

KUTYA LEVELE GAZDÁIHOZ

Nagyon szomorú, hogy vannak ilyen gazdinak nem nevezhető szörnyek :( Én velük is ugyan ezt csinálnám

Kedves Anyu és Apu!

6 hetesen magatokhoz vettetek, sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek.
Ahogy nőttem, egyre nőtt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek már nem akartak velem játszani. Ha odamentem egy simiért, sokszor még belém is rúgtak.

Aztán egy nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam. Végre hónapok óta először látok mást is a kennelen kívül.

Az autópálya szélén álltunk meg. Eldobtátok a labdámat. Futottam utána, de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok.
Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között, labdával a számban. Az autósok dudáltak, de volt olyan is, aki még rá is gyorsított. Ki akartam futni az út szélére, mert nagyon féltem.

Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé. Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt. Fáztam. Sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam, biztos voltam benne, hogy visszajöttök értem. Hiába nyüszítettem, ugattam, senki nem állt meg segíteni.

Több órás fekvés után megállt mellettem valaki.
Nem törődve a vérrel és a sárral, betett az autóba. Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz amikor megálltunk. Már csak a fejét csóválta.

Új gazdám, aki 15 perce ismert, nagyon sírt és megölelt.

Csak akkor engedtem el a labdámat, hogy megnyaljam a kezét, hogy azt tudjam neki mondani: "Köszönöm".

Aztán elaludtam. Az utolsó dolog, amit hallottam, új gazdám kétségbeesett zokogása volt.
Már nem félek, nem fázom és nem fáj semmim sem.

Meghaltam.

Talán ha nem rágom szét a cipőket és nem eszem annyit, még mindig élhetnék ...

Megelőzés vagy tűzoltás? Állatvédő módszerek

Ezt a témát nagyon fontosnak tartom, ezért bemásoltam

Szeretném, ha Buksinak/Cirminek kölykei születnének!" Felvilágosító hadjárat
mentholx - 2009.02.23 21:38

Bízva megértésükben írom a következő cikket, amely kiterjed a kutyákra (macskákra), a még meg nem született kölykökre és a mai magyar -tragikus- állatvédelmi helyzetre.

Kedves Olvasók!
Valószínűleg azért szeretnék, hogy kedvencüknek kölykei szülessenek, mert nem tudják, milyen tragikus hazánkban az állattartási kultúra, milyen kevés a felelős gazda, és mekkora a túlkínálat az eleve megpecsételt sorsú gazdátlan állatokból, akik felelős gazdára várnak; az utcán, menhelyeken, sintértelepeken, borzalmas, méltatlan körülmények között. Számuk a becslések szerint 1,5 millióra tehető (a kóbor macskáké kb. 2 millióra). Még ha a megszületett 6-8-10 kölyök felelős gazdára is találna (ami sajnos, maga lenne a csoda), a már meglévő, rossz sorsú, gazdára váró állatok elől vennék el a helyet, a gazdát. Ha gazdára találnának, és felelős gazdára találnának. Azért írom, hogy "ha", mert ennek esélye minimális.

Állatokat mentek, örökbeadok. Több állatvédőt, -azok munkáját-, menhelyet ismerek, több menhelyen jártam, és sajnos azt kell mondjam-sokadmagammal, akik nap mint nap látjuk a borzalmas valóságot, a rengeteg szenvedést, kilátástalannak tűnő hazai állatvédelmi helyzetet-,hogy elképesztően kevés a felelős gazda. Felelős gazdának azt az embert hívom, aki az állata minden szükségletéről gondoskodik, azt oltatja, parazitamentesíti, chip-ezteti, családtagként szereti, és odafigyel arra, hogy ne szaporodjon tovább, ezzel a gazdátlan, rosszsorsú állatok népes táborát erősítve.

Sokan tartanak láncon, méltatlan körülmények között kutyát, sokan csak egy eldobható tárgyként tekintenek rá, akitől a legkisebb probléma esetén is könnyedén megválnának (költözés, gyerek születése, stb.) és meg is válnak (pedig az állatvédelmi törvény is bünteti!), aztán ki tudja, hova kallódik szerencsétlen állat, utcára, menhelyre, sintértelepre, szaporítókézre, rossz kezekbe.

Ha valakinek kell az állat, mindent megígér, ódákat zeng arról, milyen jó gazda lesz, azt mondja, amit Önök hallani akarnak,-csak hadd kapja már meg. Utána, amint kiadták a kezükből, azt tesz vele, amit csak akar, utána semmi közük nem lesz hozzá, és ezt ő is tudja jól.

Mivel hazánkban állatvédelmi törvény is csak papíron van, és a betartásával még az állam se foglalkozik, az örökbefogadási szerződés (=ezzel adnak örökbe állatot az állatvédők, a valamirevaló menhelyek) ellenére is azt tesz az állattal az új gazda, amit csak akar. Mert tudja, hogy ebben az országban velük bármit megtehet, nem lesz következménye.

Itt megtorolatlanul, büntetlenül ki lehet dobni kutyát, láncon lehet tartani kutyát, autó után lehet kötni kutyát, szét lehet verni kutyát, fel lehet gyújtani kutyát, fel lehet akasztani kutyát, halálra lehet kínozni kutyát és még sorolhatnám a végtelenségig az eddig megtörtént esetek sorát, amiket olyan csodálatos teremtményekkel tettek meg, akik ha kell, az életüket is odadobnák gazdájukért, az emberekért!

Ezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy még a szigorú örökbefogadási szerződést is mosolyogva aláírja bárki, nem veszik komolyan. És ennek mi az eredménye? Eltűnt, ellenőrizhetetlen örökbefogadó, eltűnt kutya, továbbadott állat, kidobott állat, rossz körülmények között tartott állat. Elég, ha csak továbbadják a kutyát. Onnantól bármi szörnyűség megtörténhet vele! Tapasztalatból is beszélek, sajnos. A legnagyobb körültekintés ellenére se lehetnek abban biztosak, hogy valóban jó helyre adták a kiskutyát. Értük pedig kizárólag Önök a felelősek, hiszen Önök határoztak arról, hogy megszülessenek. És nemcsak értük, hanem az ő utódjaikért is Önök felelnek!

Sokan mondják: "A mi kutyánk gyönyörű, tüneményes, és több ismerős, rokon is van, akik kicsiket szeretnének tőle, így lenne szerető gazdájuk." A menhelyen, sintértelepen, utcán is helyesebbnél-helyesebb, kedvesebbnél-kedvesebb már meglévő kiskutyák várnak remegve reménytelenül a gazdára, -többszázezren. A saját szemükkel is meggyőződhetnek erről bárhol; szívszorító látvány. Ők is megszülettek valakinél, valamikor...
Ha igazán megbíznak ezekben az emberekben, még az is lehet, hogy az az egy-két kiskutya jó, felelős gazdához kerül-bár elvéve a gazdát a rengeteg Önök kutyájához hasonló tüneménytől. De a többi? A többi 5-6-8? Ha mi, az állatmentésben aktívan részt vevők megállás nélkül belebotlunk az olyan állatot-akarókba, akiknek egy plüssállatot se adnánk a kezükbe, és hónapokig vár a felelős gazdára egy-egy állat, akkor vajon pont az Önök 5-6-10 kiskutyája fog megfelelő, felelős gazdára találni? Gondolom Önök sem szeretnék, hogy rossz kezekbe kerüljenek. Ha pedig megvárják számukra a legjobbnak tűnőt, könnyen lehet, hogy hónapokig, netán évekig Önöknél kell lakniuk. Lesz erre kapacitásuk, anyagi keretük? (Vagy egy menhelyre, sintértelepre dobják be őket, ahol az Önök "szemete" az egyébként is túlterhelt állatvédők nyakába szakad (akik sokak szerint "erre vannak", és akik időben figyelmeztettek!) és aminek következtében több segítségre váró kutya is elesik a menedéktől a helyhiány miatt? Azt pedig ne feledjük, hogy a sintértelepeken altathatnak (egészséges állatokat is!)! Vagy netán fenyegető felhívásokat terjesztenek majd, miként "ha nem sikerül őket elhelyezni, altatás vár rájuk"..? (Csak megjegyzem, az állatvédelmi törvény bünteti az indokolatlan euthanáziát!) Ezeket a példákat azért vetettem fel, mert sajnos bevett szokássá váltak!)

A kiskutyákat rendszeresen féregteleníteni kell, és amint lehet, be kell oltatni őket, különben könnyen elviheti őket többek között az oly gyakori és kíméletlen parvovírusos gyomor-és bélgyulladás. Elválasztani a kicsiket az anyjuktól leghamarabb is csak 8 hetes korukban etikus. Ha korábban le vannak választva, az komoly szocializációs következményekkel járhat a kiskutya későbbi élete során. 8 hetes korig pedig többször féregteleníteni kell őket, és az oltási programokat is meg kell kezdeni, megelőzendő a kicsikre oly gyakran súlytó betegségeket. Ezek a védőoltások igen drágák, és a féreghajtásokról, bolhaírtásokról se szabad megfeledkezni.

De a chip se elhanyagolható. Minden felelős gazda chip-ezteti az állatát, hogy az mindenkor azonosítva legyen, legfőképpen arra az esetre, ha netán eltűnik, elszökik, ellopják. A chip által vissza lehet juttatni a gazdának, így pl. nem egy sintértelepen kell várnia a halálos injekciót, az egyébként hazavárt kutyának.
Fontos a chip-et regisztráltatni (petvetdatára!) a gazda adataira, ezáltal nemcsak a gazda nevére kerül örökre, hanem -mint már említettem-, ha bármikor elszökik, elkallódik, a megtalálója vissza tudja juttatni azonnal (különben nincs sok esély arra, hogy előkerüljön), és úgy általában azonosítva lesz a kutya, ami nagyon fontos, ez a kutya személyi igazolványa (fontos a nyakörvre tett azonosító biléta is, de az leeshet, levehetik, ez pedig örök). (A beadása pedig olyan, mintha egy injekciót kapna az állat. Ezzel fecskendezik be a nyaka bal oldalába, bőr alá, a rizsszem nagyságú chip-et. Meg se se rezzen közben a kutya (de még az egész apró macskák is általában rezzenéstelenül tűrik)).
Az én két kutyám is chipezve van, mert bár a világért el nem mennének mellőlem, sose lehet tudni, mit hoz a jövő. Pláne egy befogadott, ki- tudja- milyen- előéletű állat esetében. A felelős, hivatásos tenyésztő (= aki fajtatiszta, törzskönyves, e.ü.-szűrt, tenyésszemlés, kiváló küllemű és vézenű állatokat tenyészt, a fajta jobbítása céljából) is oltva, chipezve adja el a kiskutyákat, és minden felelős állatvédő oltva, chip-ezve (+ivartalanítva) adja örökbe a mentett állatot. Ez alapkövetelmény. Lehet, hogy a leendő gazda megígéri, hogy majd bechipezteti, beoltatja a kutyát, de lássuk be, az ígéretre nem lehet hagyatkozni, iszonyatosan sok a rossz tapasztalat, iszonyatosan sokat csalódtam már én is. Amikor pedig kell a kicsi, mindent ígérni fognak.
Márpedig a MI felelősségünk, hogy az állatok chip-ezve, és a betegségektől megóvva legyenek, tehát erről gondoskodni kell, még a gazdához kerülés előtt. Mert az Önök kicsinyei Önök által születtek meg, a mi mentett állataink pedig mi általunk kerülnek gazdához, mi döntjük el, kihez, és ez a mi felelősségünk, mert mi döntünk a további sorsukról.
Tehát a chip is életbevágóan fontos, a felelős állattartás egyik alapkövetelménye. Ha chip-et is kapnak a kicsik, az újabb kiadást jelent, méghozzá 4-6-8-10 kutya esetében nemkicsit.

És akkor még nem beszéltünk az etetésükről. Ugyanis minőségi kölyök-tápot illik nekik adni, hiszen sok múlik ezen az egészséges fejlődésüket illetően, és az anyakutyának is minőségi tápot illik adni, hogy legyen ereje felnevelni megfelelően a kicsiket. A minőségi táp pedig nem olcsó. Emellett az anyakutyát kiegészítőkkel, vitaminokkal kell felkészíteni az anyaságra. Ez szintén nagy kiadást jelent.

Azonban mindennek előtte utána kell nézni, miként történjen a pároztatás, hogy elkerülhetők lehessenek a felmerülő balesetek, illetve alaposan utána kell járni annak, hogy miként kell felkészülni a szülésre, hiszen itt is számtalan probléma, komplikáció felmerülhet, amikor életmentő segítséget kell adni az anyakutyának, vagy állatorvost kell riasztani (pont a napokban olvastam egy kétségbeesett felhívást, hogy az anyakutyát császározni kellett, de bár a kölyköket ki lehetett szedni élve, az anyakutya belehalt a műtétbe, és ott van anya nélkül 9 ujszülött, akiket kézzel etetnek-wc-ztetnek 2 óránként, és akiknek s.o.s dajkakutyát kerestek. A végkimenetelt nem ismerem, de nem nehéz kitalálni..).
A szüléshez pedig megfelelően kialakított (higiénikus, könnyen tisztítható és balesetmentes, amiben a kicsik nem tudnak sehova beszorulni, van elég hely, az anyakutya nem tudja őket agyonnyomni, stb.) speciális ellető-láda szükséges, ami infralámpával meg van világítva. Így a kölykök nem tudnak kihűlni, biztonságban lehetnek. A felelős tenyésztők is az alábbiak szerint tesznek munkájuk során. Persze meg lehet elletni a kutyát a bokorban is, de az mindenre, csak nem felelősségteljességre és emberségre vall.

A kiskutyákkal továbbá foglalkozni kell, méghozzá sokat, hogy jólszocializáltak legyenek. Takarítani is kell őket, rengeteget. Ha pedig netán betegek lesznek, akkor annak súlyos anyagi vonzata lehet, erre is fel kell készülni.

De itt térjünk ki még egy nagyon fontos gondolatra. A fajtatiszta kutyákat számtalan örökletes betegség veszélyezteti, kínozza. Így a diszplázia, szívbetegség, szembetegség, stb., amik mind a kutya, mind a gazda életét megkeserítik.
Nem véletlen szűri a felelős tenyésztő ezekre a betegségekre a tenyészkutyáit. Hiszen nem az eleve beteg, megnyomorított kutyák előállítása a cél. (Viszont sajnos nem a felelős tenyésztők vannak többségben, így náluk is hatalmas rendet kéne tenni!)
Ellenben ahány hétköznapi kutyatartóról szereztem eddig tudomást, akik fajtatiszta (törzskönyvezett vagy anélküli) kutyájuktól kölyköket szerettek volna, egytől se hallottam azt, hogy pároztatás előtt a szülőket leszűrették az adott fajtára jellemző örökletes betegségekre. Nyilván nem is tették meg.
(És egyáltalán, hogy jön valaki ahhoz, hogy papír nélküli, tenyésszemle nélküli ilyen-olyan fajtatiszta állatokat szaporítson? Ezt a feladatot szakemberekre kéne bízni!)
Ezek az emberek tehát mindezeknek a betegségeknek kiteszik az állatokat. Így mind a felelőtlen tenyésztő (=szaporító), mind a hétköznapi ember egyaránt felelőse a fajták egyre gyorsabb ütemű tönkremenésének.
(És azt se feledjük, hogy a fajtatiszta állat gyakrabban kerül szaporítókézre, ezáltal sokkal nagyobb a rizikófaktor eladásnál/örökbeadásnál.)

A macskáknál pedig különösen rossz a helyzet ezen a téren. Fajtatiszta állatoknál itt is jelen lehetnek örökletes betegségek, de ezenfelül a macskáknak több halálos, gyógyíthatatlan, vírusos, akár évekig lappangó betegsége van, amiket már az anyjuktól hozhatnak, tehát eleve fertőzötten, halálra ítélve, megpecsételt sorssal születhetnek. Ezek a betegségek igen gyakoriak, és rendkívül ocsmány lefolyásúak.
Itt elsősorban a FIP-et (fertőző hashártyagyulladás), a FeLV-et (leukózis (leukémia)), és a FIV-et (macska-aids (immunhiányos betegség)) kell megemlíteni.
A felelős tenyésztők kizárólag szűrt és negatív állatokkal tenyésztenek, hiszen csak így születhet FIP-től, FIV-től és FeLV-től biztosan mentes állat. (De ez még nem minden, arra is oda kell figyelni, hogy az állat élete során ne is találkozhasson velük. Célszerű csak szűrt és negatív állattal összeengedni, emellett pedig lehetőleg bent tartani, és ami ellen lehet, az ellen oltatni. Ezek közül a betegségek közül egyedül a leukozis ellen van biztonságos oltás (+a parvo, náthák, veszettség ellen). A FIP ellen bár van vakcina, egyrészt minimális védelmet ad, másrészt a megbízhatósága is vitatott egyelőre (még magát a FIP-et is kutatják), a FIV ellen pedig még nincs is oltás.) És itt is megemlíteném, hogy nem találkoztam még soha olyan hétköznapi emberrel, aki macskáját pároztatni akarta, de előtte a szülőket leszűrette!

Csodálkozunk hát, hogy ennyire fertőzöttek a macskák, hogy folyamatosan temetnünk kell a pozitív, menthetetlen, egyébként élni akaró, kedves és szép állatokat..?
És csodálkozunk, hogy rengeteg az örökletes betegséggel született, eleve megnyomorított állat?
Miközben mind az örökletes, mind a vírusos eredetű betegségek kivédhetők lennének..?

A másik nagyon fontos tisztázandó dolog, a még mindig keringő iszonyatos TÉVHIT, miszerint a kutya akkor lesz boldog, ha szülhet, és erre szüksége van. Minden állatvédő és felelős állatorvos vért izzadva küzd azért, hogy ezt a tévhitet mindenkorra beszüntesse, azt a tévhitet, ami a leginkább felelőse a jelen mennyiségű kóbor állatnak. Gondoljanak bele, mi lenne itt, ha minden szukát egyszer szülni hagynának! Nem 1,5 millió, hanem 100,5 millió kóbor, méltatlan életű állat lenne! Ezzel ki is mondtam a választ, azt, hogy a kutyának semmi szüksége nincs arra, hogy szüljön, se lelki, se fizikai. Ez bizonyított.

Tudni kell azt is tehát, hogy a kutyának -az emberrel ellentétben-a gyermekvállalás egy ösztönös, és nempedig tudatos cselekedet. Ha lehetősége van rá, bepárzik, és teszik ezt azok a kutyák is, akik kóborként, csontsoványan tengődnek a nagyvilágban, és akiknek ez sokszor az életükbe kerülhet (no meg a kicsikébe). Ismétlem, ez náluk nem tudatos cselekedet, hanem ösztönös. (A kutya számára egyébként rendkívül megterhelő a vemhesség, a szülés. Minden erejét oda kell adnia a kicsiknek, rengeteget kell törődnie velük, aztán, ha a kölykök már nagyobbak lesznek, húzzák-vonják az anyjukat, aki ekkor már igyekszik nevelni, rendreutasítani őket, mindeközben a háta közepére kívánja őket.)

Egy kis érdekesség: A farkasoknál pl. csak és kizárólag mindig a domináns szuka szül. Ezzel kerülik el a túlszaporodást és az ezzel járó élelemhiányt. A többi szuka csak álvemhes, így segítenek a kölykök felnevelésében. Az alacsony rendűnek van, hogy soha nem születik kölyke, vagy ha véletlen igen, azt a domináns megöli, így biztosítják a legjobb gének öröklődését, a gyengébb minőségűek olyanok mintha ivartalanok lennének. Ezt rontotta el alaposan az ember, így jöttek létre a különböző, "torz" fajták és a Föld megszámlálhatatlan kóbor kutyája, a farkasok pedig élnek szabadon és boldogan mivel maguk közt megszervezték az "ivartalanítást"!
Szemben a kutya egy háziasított faj, aki az emberre van utalva, és aki nem szaporodhat kénye-kedve szerint, mert annak irtózatos mennyiségű kóbor állat lenne a következménye, akik töredékének lehetne csak gazdája. Éppen ezért az ember feladata a szaporodásának szabályozása, ami az ivartalanítással lehetséges. Hiszen erkölcsi kötelességünk attól a pillanattól megfelelően, méltóképpen gondoskodnunk róluk, hogy háziasítottuk őket, magunkra utalttá tettük őket.

Tanulság gyanánt és óvaintésképpen leírom a mi saját elrettentő-történetünket.Az én Zizi Kutyám 3 éves korában szült. Ekkor voltam 8-9 éves, és sajnos akkor még fogalmam nem volt azokról a dolgokról, amikről most már van.
Nem volt direkt bepároztatva. Egy tüzelése alkalmával, amikor édesapám kiengedte a kertbe egy pillanatra, beugrott a szögesdrótos kerítésen egy kóbor kan, s mire észrevette és kirohant, már megtörtént a baj. Sajnos, a szüleimnek akkor még fogalmuk nem volt arról, hogy a legfelelősségteljesebb cselekedet az lett volna, ha még időben ivartalaníttattják. És azt se tudták, hogy ha már kerekedik a kutya, akkor is gond nélkül ki lehet ivartalaníttattni (bár jobb a megelőzés, és akkor nem kell erre vetemedni).
Aztán egy reggel, mikor engedtük volna be a Zizit a kertből, éktelen kiskutyasírásra lettünk figyelmesek. A Zizi hivásunkra a pincéből szaladt fel, benne egy félig kilógó ordító kölyökkel. Még ezen az éjjel megszült, lent a pincében, az egyik kölyök elakadt, s azóta benne volt még félig. Csoda, hogy még életben voltak..Nem volt idő orvost hívni, a 2 kutya élete forgott kockán. Anyukám lélekjelenlétének köszönhetően ki lett szedve az utolsó baba is. Nem volt könnyű, fél órán át legalább kínlódtak hárman, és reménykedtünk.. Csodával határos módon a kicsi életben maradt. Majd a pincéből a sötétben tapogatózva még 2 kölyköt hoztunk fel. Hát, a mi kutyánk nemhogy boldog nem volt az anyaságtól, de kifejezetten zavarták a kölykök, rossz anya volt.
Mindeközben gőzerővel zajlott a gazdakeresés. De hát kinek kell 3, ráadásul keverék kiskutya? Senkinek. Illetve de, nagynehezen a szomszéd egyet elvállalt. A másik kettőt pedig édesapám végleg elaltattatta, -az egyébként egészséges, élni akaró kicsiket. Én választhattam ki azt az egyet, aki életben maradhat. Ez a kiskutya a szomszédunkba került, egy idős házaspárhoz, akik bár a maguk módján szerették, se nem oltatták, se nem féreghajtatták, tele volt férgekkel, mi vittük el orvoshoz. Többször meg is szökött, nem figyeltek oda rá kellőképpen, soha nem mozgatták (nem is ivartalaníttatták, a kan kutya pedig szökik, ha módja van rá és párzási időszak van, hiszen hajtják az ösztönei), csak úgy 'volt'.. Egyik alkalommal egy férfi, aki előtte még nálunk látta a kutyát, bedobta hozzánk a kerítésen, azt hitte, a miénk, az utcán találta. Éktelen üvöltés, vicsorgás csapta meg a fülünket. A Zizi -ismétlem-, annyira boldog volt attól, hogy anya lehetett, hogy a fia torkának ment, és leszorítva a földön tartotta. Nem volt könnyű elmenteni tőle..Azóta a fiát, a Buksit se látom már. Az idős pár egyike meghalt, a másik elköltözött. Hogy a Buksival mi lett, azt senki se tudja.
Remélem, hogy ezt a történetet elolvasva más nem fog ugyanebbe a hibába esni...

Szidom azokat az állatorvosokat, akik annak idején nem világosítottak fel minket az ivartalanítás fontosságáról. Ezt a rémálmot el lehetett volna kerülni vele. Továbbá most nem lenne a 15 éves kutyámnak kezdődő emlődaganata. Ugyanis az ivartalanításnak egészségügyi előnyei is vannak. Minél korábban meg van műtve az állat, annál több egészségügyi (és egyéb) előnye van. Meg lehet előzni a sokszor halállal végződő méhgyulladást (aminek életmentő kezelése az azonnali ivartalanítás lehet), a petefészekcisztát, és minimalizálni lehet a főként időskorban ivaros szukákban oly gyakran kialakuló emlődaganat kialakulásának esélyét, továbbá a hüvelydaganatot, hormonális problémákat, stb.-t (kan kutyáknál is számtalan egészszégügyi és egyéb előnye van az ivartalanításnak!).
Az ivartalan kutya továbbá nem csavarog el (a tüzelő szuka is elszökik, ha lehetősége van rá, már több ivarzó kutyát találtam az utcán-egynek se lett meg a gazdája, mert chip se volt bennük-), sok ivarszervi megbetegedés kizárható lesz, ezáltal hosszabb életkorra számíthat, nem gyötrik az ösztönei (amiknek nem engedelmeskedhet), ezáltal boldog, kiegyensúlyozott, egészséges életre számíthat.
Ez egy rutinműtét, amitől -ha megbízható orvos végzi el- nem kell félni. Másnap még bágyadt a kutya az altató miatt, utána már általában úgy kell lefogni, hogy ne ugráljon a frissen műtött hasával. Nagyon hamar túlvannak rajta, nagyon hamar gyógyul a seb, 10 nap múlva pedig ki lehet szedni a varratokat.
Amire oda kell figyelni, az az, hogy az állatorvos szedje ki a méhet és a petefészkeket is. Az, ha csak elkötik, vagy a méhet benthagyják, súlyos következményekkel járhat, és egyben elképesztő orvosi műhiba, amit súlyosan büntetni is kéne!

Az ivartalanítást (és a chip-ezés!) olyannyira fontos, hogy egyenesen kötelezővé kéne tenni! Az állatvédelem alapja az ivartalanítás. Az állatvédők azért küzdenek, hogy ezt minél többen megértsék. Elítélik a szaporítókat. Egyenesen büntetnék őket. Fentebb leírtam, miért. Leírtam, hogy csupán egy alommal mekkora problémát lehet okozni.
Ismerek egy elterjedt statisztikát, miszerint egy szaporodni hagyott nőstény állatnak élete során 420 ezer leszármazottja lesz. Ezek az állatok az utcán, menhelyeken, sintértelepeken élik le a rövid, beteg, eleve megpecsételt kínnal teli életüket. Ekkora az ára annak, ha akár csak az egyik kölykük "szaporodni hagyódik".
Iszonyatos, és erkölcsileg is megengedhetetlen, hogy az amúgyis borzalmas hazai állatvédelmi problémát akár egy általunk 'termelt' állattal súlyósbítsuk. Ha a lelkiismeretünk jól működik, akkor ezt nem hagyja! Szeressük annyira az állatokat, hogy jót téve a szuka kutyával, és a még meg nem született kölykökkel, ivartalaníttattjuk őt!
Ha pedig van kapacitásuk egy alomnyi kiskutyára, vagy egyszerűen csak szeretnének kiskutyázni, ne Önök állítsák elő őket, hanem hozzanak el egyet valamely menhelyről, sintértelepről, a teljes bizonytalanságból, bajból, akik valakinél szintén megszülettek..Keverékként, esélytelenként...
Rajtuk segítsenek. Az ismerősük/rokonuk pedig, aki kicsit szeretne befogadni, válasszon a számtalan könyörgő kedves-helyes-tüneményes gazdátlan, legtöbbször eleve halálraítélt kölyök közül. Menjenek el egy menhelyre. Nézzenek bele a kutyák szemébe.Megkockáztatnák, hogy bármely utódja a kutyájuknak ide jusson..?

Azt kell végre megértenünk, hogy az állattartási kultúránk tragikus.

Hogy ezen változtatni is nehéz, mert az emberek sokszor megváltoztathatatlanok, és megjavíthatatlanok.

Hogy nincs annyi felelős gazda, ahány felelős gazdára váró állat.

Hogy a legtöbb emberből hiányzik a kellő tisztelet, felelősségtudat és emberség az állatok felé.

Hogy rengetegen csak, mint érzéketlen tárgy, tekintenek rájuk, akik felett az embernek hatalma lehet, akiken az ember uralkodhat, akikkel az ember kedvére azt tehet, amit akar.

Hogy büntetlenül meg lehet tenni bármi szörnyűséget velük.

Hogy az állatkínzókat és az állatokról nem megfelelően gondoskodókat nem veti meg/ki magából a társadalom, és azokat a törvény se bünteti.

Egyelőre itt tartunk, ez a szó szoros értelmében vett legzordabb valóság, a XXI. században.

Ameddig nem nő fel társadalmunk a felelős állattartás feladatához, addig egyetlen állatnak se szabadna megszületnie.
Se a hétköznapi ember állatának kölykeként, de itthon, Magyarországon -véleményem szerint- éppígy hivatásos, felelős tenyésztő állatának kölykeként se (érdemes ugyanis megnézni, hogy a keverék állatok mellett mennyi fajtatiszta, egykor tenyésztett állat vár gazdára, jobb sorsra) Azonban ezt az utóbbi esetben is kizárólag megfelelően szigorított szabályozások mellett volna szabad engedni -ami lássuk be, egy jódarabig még álom marad csupán. Ahogy rengeteg más is...

Előbb tegyünk rendet magunk után.
És nőjünk fel emberi mivoltunkhoz!

Kelemen Nikoletta Dóra /"mentholx"/
-a cikk terjeszthető-

Ma megmentettem egy embert

Mindenkinek ajánlom

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe.
Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.

Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak.
A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni.

Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott.
Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam.
Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.

Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.

Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.

Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.

Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.

Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.

Óriási szenecsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.

És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.

Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni. Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.

Ma megmentettem egy embert!

2009. március 10., kedd

Mennyország

Ez egy nagyon szép idézet, minden elhunyt kutyámnak, cicámnak emlékére:

Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel ragyogóan ível földig érő tarka ívvel. Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek, örök a tavasz, nem esik a hó. Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő. Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül. Az agg, megtört állatok itt lesznek újra fiatalok, újra épek a megcsonkultak, és egész nap csak játszadoznak. Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit. Hisz egy hiányzik csak neki: nincs itt vele, ki szereti; hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat. Most hirtelen abbahagyja: - orra tágul, füle feláll; lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd, megjött a gazdi! -S hogy megérzett és meglátott, hozzád rohan a barátod, csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe, és indultok. Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt mentek át, s ez lesz nektek az igazi Mennyország.

2009. március 9., hétfő

A rágócsík esete

Mióta Luca nálunk van, Joey is szívesen fogyasztja a rágóbőröket, persze csak azt, amelyiket Luca "előrágott". Föléáll és addig ugat, veszekszik vele, hogy a kislány inkább hagyja, hogy elvegye tőle. Joey ilyenkor nagy mellkassal, tele büszkeséggel "lopja" el a zsákmányt és a boldogság sugárzik az arcáról :)
















Így játszanak a fehérek

Joey és Viki gyűrik egymást, Luca meg csak nézheti, mert hát ugye, azért be kell látnunk nem egy súlycsoportba tartoznak :)

video

video

2009. március 8., vasárnap

Hétvége a mamánál

A vérebek őrzik a házat, senki be nem jöhet /persze meg sem merik próbálni :)




video

Kenny cicánk /a szerelemtől lefogyva :(

video

2009. március 7., szombat

Itt a tavasz

A hétvégén ismét anyukáméknál voltunk és az udvarban gyönyörűen néz ki a tavasz első hírnöke, a hóvirág.

Az erdőben (Börzsöny) tudok egy helyet, ahol az avar közül tömkelegével nyílik a hóvirág, nagyon szép, lehet benne gyönyörködni, de szedni nem! Hiszen végre valahára védett virágként kezelik az erdőben virágzó hóvirágot is :)

Most nem volt időm kimenni megnézni, talán a legközelebbi ottlétkor - ha addigra nem virágzik el -, de az udvari szépséget lefotóztam.