2009. március 10., kedd

Mennyország

Ez egy nagyon szép idézet, minden elhunyt kutyámnak, cicámnak emlékére:

Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel ragyogóan ível földig érő tarka ívvel. Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek, örök a tavasz, nem esik a hó. Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő. Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül. Az agg, megtört állatok itt lesznek újra fiatalok, újra épek a megcsonkultak, és egész nap csak játszadoznak. Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit. Hisz egy hiányzik csak neki: nincs itt vele, ki szereti; hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat. Most hirtelen abbahagyja: - orra tágul, füle feláll; lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd, megjött a gazdi! -S hogy megérzett és meglátott, hozzád rohan a barátod, csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe, és indultok. Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt mentek át, s ez lesz nektek az igazi Mennyország.