2009. március 11., szerda

Ma megmentettem egy embert

Mindenkinek ajánlom

A pillantásunk találkozott, amikor az én folyosómon sétált és benézett a kennelekbe.
Azonnal éreztem, hogy gondterhelt és szomorú és, hogy segítenem kell neki.

Elkezdtem csóválni a farkam, de nem túl gyorsan, nehogy megijesszem.
Amikor megállt nálam, úgy álltam, hogy ne lássa hátul a kis balesetet, ami aznap történt velem. Nem akartam, hogy tudja, hogy ma még nem sétáltattak.
A gondozóknak itt rengeteg dolguk van és nem akartam, hogy rosszat gondoljon róluk.
Amikor elolvasta az ajtón a leírásomat és a múltamat, reméltem, hogy az nem szomorítja el őt nagyon. Én már csak előre tudok nézni és szeretnék valakit szeretni és valakinek sokat jelenteni.

Leguggolt hozzám és gyengéden cuppogott.
Én hozzányomtam a vállamat és a fejemet a rácsokhoz, hogy megnyugtassam.
Az ujjai elkezdték simogatni a nyakamat, sürgősen társaságra volt szüksége.

Egy könnycsepp gördült végig az arcán és én felemeltem a lábamat, hogy biztosítsam arról, hogy minden rendbe fog jönni.

Röviddel ezután kinyílt a kennel ajtaja és olyan ragyogó mosoly töltötte be az arcát, hogy én rögtön a karjai közé ugrottam.

Megígértem neki, hogy nálam biztonságban lesz.

Megígértem neki, hogy mindig kísérni fogom.

Megígértem neki, hogy mindent meg fogok tenni, hogy a mosoly az arcáról és a szeme csillogása soha ne tűnjön el.

Óriási szenecsém volt, hogy pont az én folyosómon sétált.

És hányan vannak még odakint, akik ezeken a folyosókon még nem jártak.

Mennyien vannak, akiket még meg kell menteni. Nekem sikerült legalább egyet megmenteni közülük.

Ma megmentettem egy embert!

2009. március 10., kedd

Mennyország

Ez egy nagyon szép idézet, minden elhunyt kutyámnak, cicámnak emlékére:

Egy híd köti össze a földet az Éggel, ez a szivárványhíd, mely csodás színekkel ragyogóan ível földig érő tarka ívvel. Innenső oldalán a hídnak pompázó virágok nyílnak, friss-zöldek a pázsitos rétek, üdék a völgyek, dombvidékek, örök a tavasz, nem esik a hó. Van bőséggel ennivaló, mindig lágy-meleg az idő, a víz is mindig frissítő. Ha egy kedvencünk kihűl, erre a szép helyre kerül. Az agg, megtört állatok itt lesznek újra fiatalok, újra épek a megcsonkultak, és egész nap csak játszadoznak. Az én kutyám is itt lakik, és nagyon vár már valakit. Hisz egy hiányzik csak neki: nincs itt vele, ki szereti; hát hancúrozik egész nap, míg el nem jő a pillanat. Most hirtelen abbahagyja: - orra tágul, füle feláll; lába remeg, szűkül a szempár, rohanni kezd, megjött a gazdi! -S hogy megérzett és meglátott, hozzád rohan a barátod, csókolgatod újra meg újra, belenézel hűséges szemébe, és indultok. Majd elérve a csodák útjának végére, a szivárványhídon együtt mentek át, s ez lesz nektek az igazi Mennyország.